Az arborétum története

A közel 30 ha kiterjedésű, nagyjából négyzet alakú arborétum létrejöttében fontos szerepet játszott a Budapest környéki közjóléti- azaz parkerdőként nyilvántartott zöldövezeti területek fejlesztése az 1950-es években.

Az Erdészeti Tudományos Intézet az említett területek betelepítéséhez keresett elsősorban exóta - nem őshonos - fajokat, amelyek megfelelő növekedést mutatnak. A kísérleti telepítés másik célja az volt, hogy a klímaváltozásra felkészülve az említett exóta fajok viselkedését vizsgálják erdőállományban. Ezen fajok jelentős része díszkerti növény, amelyek itt akár a 70 éves kort is megélték. Ezzel összefüggésben a terület erdészeti arborétumként való meghatározása 1958-ban történt.

Az alapító Galambos Gáspár (1900 - 1980) erdőmérnök vezetésével a kiválasztott növényfajokat szabályos parcellákba ültették, a szegélyező utak, nyiladékok találkozásánál kisebb-nagyobb köröndöket alakítottak ki, amelyek hangulatos megállói egy-egy útvonalnak. 

A telepített növényfajok nagyobb hányadát a Kámoni Arborétum, kisebb részét a volt Természetvédelmi Hivatal irányította ide arborétumokból, parkokból.

Az 1060 fajta növény részletes értékelése, felmérése és katalogizálása az 1970-es években zajlott. Az arborétum 1978-ban a Budai Tájvédelmi Körzet legdélebbi egységeként lett védett (ma fokozottan védett).

Az arculatában kialakuló arborétum legfiatalabb részei 1979-1980-ban, nagyrészt saját termesztésű csemeték ültetésével születtek.

Az arborétum meghatározó fajai az exóta - nem őshonos - tűlevelűek, illetve a kísérő  - Budai hegyekben is őshonos alap fafajok, mint a hárs, kőris és tölgyek. Ezeket a fafajokat egészítik ki  a leggyakoribb cserjék, mint például a madárbirs-, a borbolya-, a galagonya-, a som- , az orgona-, a fagyal-, a gyöngyvessző- és a tűztövis-félék.